Jelen századunkban az internet, a számítógépek és egyéb technológiai eszközök behálózták világunkat; ezek nélkül elképzelni sem tudjuk már hétköznapjainkat. Ebből következik, hogy az oktatásunkat is úgy kell szervezni, alakítani, hogy lépést tudjunk tartani a világgal, mi több, haladjunk együtt a világgal. Tudatosan, felelősen. Erre szolgál a digitális kompetencia, azaz hogy az emberek képesek a információ felismerésére, értékelésére, tárolására, visszakeresésére, előállítására és cseréjére, illetve hogy tisztában vannak a különböző kommunikációs tartalmak, felületek használatával is. (Nemzeti Alaptanterv, 2012.)

Mit is jelent 21. századi gyermeknek lenni? Egyfajta határhelyzetet a múlt századok és a jelen, illetve a jövő eszméletlen léptékű fejlődése, átalakulása között. De mik a következményei ennek? Mi a pedagógus feladata egy ilyen világban? Elsősorban az, hogy a gyereket felkészítse arra, amit még ő maga sem tud - olyan feladatokra, olyan munkakörökre, amik ma még nem léteznek - ezek pedig olyan kompetenciákat kívánnak tanártól, diáktól egyaránt, amit manapság "4K"-ként szoktak emlegetni. Melyek is ezek?

Amint a fenti képen is látható, 21. századi készségeknek a kommunikációt, kollaborációt (együttműködést), kreativitást, illetve a kritikai gondolkodást nevezzük. Magyar- és angol szakos tanárként mind a négy kompetencia kiválóan fejleszthető, szinte láthatatlanul a tananyagba beágyazva az órák folyamán. A kommunikáció mindennapjaink alapja, szerves része - kissé már talán elcsépelt is a kifejezés; annyit hangoztatjuk fontosságát. Mégis, napjainkban egyre jobban felértékelődik jelentősége, hiszen a technológiai fejlődéssel a kommunikáció globálissá vált: már nincsenek térbeli akadályok, bármikor bárkivel beszélgethetünk a világ bármely pontján. Ez szintén óriási felelősséggel jár, épp ezért magyar- és angol szakosként elengedhetetlennek tartom azt, hogy a diákokat megtanítsuk megfelelően kommunikálni, hogy minden élethelyzetben kellőképp helyt tudjanak állni. Meg kell tanítani őket vitatkozni, érvelni, véleményt, érzéseket, érzelmeket kifejteni mind szóban, mind írásban. Ez egy abszolút gyakorlati dolog, s minél többféle kommunikációs helyzetben vesznek részt a gyerekek, annál jobb. Számtalan felület létezik arra, ahol a diákok érintkezésbe léphetnek, beszélgethetnek olyan emberekkel, akikkel térbeli vagy egyéb akadályok miatt nem tudnának; sőt vannak külön olyan felületek, amik azzal a céllal jöttek létre, hogy a diákoknak lehetőséget teremtsen arra, hogy az általuk tanult idegen nyelv valamely anyanyelvi beszélőjével kommunikálhassanak (így például nem kell még csak csereprogramban sem részt venni). Fontos azonban, hogy mielőtt a diákok ilyen felületekre regisztrálnak, beszéljünk velük ezeknek nemcsak előnyeiről, hanem veszélyeiről is, hogy a gyerekek tudatosan, felelősségteljesen használják ezeket az oldalakat. Egy másik igen fontos kommunikációs helyzet, ami a munka világában is visszaköszön, az a csoportos együtt dolgozás. A megfelelő kommunikáció a megfelelő kollaboráció előfeltétele is. A csoportos munkák akkor jók, ha elég kreatívak, ha megmozgatják a gyerekek fantáziáját, és arra késztetik őket, hogy mindenkinek szerepet, munkát adva hatékonyan együtt tudjanak dolgozni egymás erősségeire építve. Kreativitásukat is számtalan módon fejleszthetjük a digitális technikát is bevonva - például, hogy szerkesszenek új borítót Homérosz Iliász c. művének, felhasználva azokat a képeket, motívumokat, amiket órán már feldolgoztunk, stb. Kritikai gondolkodásukat, szövegértésüket és problémamegoldásukat pedig nemcsak kötelező olvasmányok elolvasásával, hanem újságcikkekkel, hírekkel vagy akár híres emberektől származó egyéb idézetekkel is formálhatjuk. Az újságcikkekkel, hírekkel történő foglalkozás által pedig megtaníthatjuk nekik, hogy mely források hitelesek, és mik az álhírek.

A tanári pálya legfontosabb feladata az életre nevelés, ehhez pedig elengedhetetlenül fontos, hogy folyamatosan fejlődjünk, tanuljunk; ez pedig most, a 21. században különösen nagy hangsúlyt kapott folyamatosan változó világunkban. A szaktárgyi tudás átadása mellett azonban sokkal lényegesebb az, hogy tanárok-diákok egyaránt elsajátítsák a fentebb említett kompetenciákat, hiszen csak így válhatnak sikeres, élő huszonegyedik századi emberré.