A különböző közösségi oldalak elsöprő erővel terjedtek el a világon, s egyre nagyobb szerepet kapnak hétköznapi életünkben. Épp ezért fontos, hogy az iskolában is foglalkozzunk velük: ha beemeljük tanórai keretek közé, akkor egyszerre taníthatjuk meg a diákoknak ezeknek az oldalaknak felelősségteljes használatát, illetve érdekesebbé tehetjük a tanulást.

Instagramon például létrehozhatunk az osztálynak egy közös fiókot, melynek tartalmát a diákok állíthatják össze: posztolhatnak verseket, mémeket (utóbbit akár más oldalról is beszerezhetik, a lényeg, hogy jelöljék meg, hogy melyik oldalról szedték, illetve hogy el tudják magyarázni a többieknek is, hogy miről szól a mém), videókat, rövidfilmeket az adott tananyaggal kapcsolatban – s ezekre bizonyos időközönként reflektálhatunk osztályszinten is: például egy témazáró előtt átnézhetjük az általuk feltöltött anyagokat, hiszen ezáltal is átismételjük a tanultakat – ilyenkor az adott posztokat készítő diákok bemutathatják a többieknek, hogy miért pont ilyen formát (mém, videó, kép, stb.) választottak a tananyag adott szeletének bemutatására. Ezenkívül természetesen értékeljük a legkreatívabb alkotásokat; fontos, hogy a lelkesedés és a motiváció fenntartásának érdekében legyen folyamatos visszajelzés a posztokra – nemcsak a tanár, hanem a társak és önmaguk részéről is.

A Facebookhoz hasonlóan Instagramon is létrehozhatunk csoportokat, ahol érdekességeket, eseményeket és egyéb hasznos információkat oszthatunk meg a diákokkal, s a Facebookkal ellentétben itt a diákoknak nem szükséges magán fiókjukat megosztani a legszemélyesebb információikkal (például születési év – ugyan ezt meg kell adni, de még akkor sem látható más felhasználók számára, ha a fiók nem privát). S ha már nem a saját fiókjukat használják a csoporthoz, hanem egy külön profilt, akkor az a fiók lehet akár az ő tanulói portfóliójuk is: az egyes projektfeladatokat és a feladatok közbeni készülődést ide tölthetik fel, s ezáltal nemcsak mi, tanárok, hanem ők is visszatekinthetnek tanulási folyamatukra, fejlődésükre.

Úgy gondolom, hogy a 21. században elengedhetetlen fontosságú, hogy tanárként lépést tartsunk diákjainkkal, s olyan felületeket igyekezzünk behozni, amik őket is jobban érdeklik, s amik a hétköznapjaik egyik legfontosabb részét képzik; és közben megtanítsuk őket ezeknek az oldalaknak felelősségteljes használatára is.

A Xeropan egy magyar fejlesztésű angol nyelvtanuló felület, mely elérhető mind Google Play-en, illetve az App Store-ban, de még asztali verzióban is az interneten keresztül úgynevezett Xeropan profil létrehozásával (Facebook vagy Google-fiók kell hozzá), de folytathatjuk bejelentkezés nélkül is (ez esetben fennáll a kockázata annak, hogy már meglévő adataink, eredményeink elvesznek, ha bezárjuk az oldalt). Az alkalmazás letöltése után kiválaszthatjuk az anyanyelvünket (magyar, spanyol, francia, német, japán, stb.), ezután pedig megadhatjuk, hogy jelenleg milyen szinten vagyunk angol nyelvből. 13 szint közül választhatunk, melyek a következők: két A1-es szint (abszolút kezdő és kezdő), egy A2-es szint (alapfok), két B1-es szint (haladó és szuperhaladó), három B2-es szint (középfok, gyakorlott, felsőközépfok), három C1-es (felsőfok, kismester és mesterfok), illetve két C2-es szint (profi és szakértő). Ha nem vagyunk bizonyosak abban, hogy melyik szinthez is tartozunk, lehetőségünk van egy teszt kitöltésére, mely feladatainak nehézsége tudásunknak megfelelően nehezedik az előrehaladás folyamán, s a teszt végén a rendszer kikalkulálja a nekünk megfelelő szintet. Kiválaszthatjuk a tanulási célunkat is: nyelvvizsgára, szórakozás vagy karrier céljából akarunk tanulni, de akár át is ugorhatjuk ezt a lépést, ha nem tudunk dönteni.

A Xeropan egy olyan kerettörténetet ad a nyelvtanuláshoz, mely szerint 2157-ben járunk, ahol az emberek elfelejtettek kommunikálni, de mi mint tanulók és időutazók még megmenthetjük az emberiséget az időgépünk segítségével.

Egy-egy témakörben 12 lecke van, s mindegyik leckéhez tartozik szókicsfejlesztő, új nyelvtant tanító, illetve hallási készségeket fejlesztő rész is; ezen felül a mobilos verzióban lehetőségünk nyílik egy robottal beszélgetni, aki segít a beszédkészségek fejlesztésében (ez a lehetőség egyelőre asztali verzión még nem érhető el). A leckék színesek, mindennapi problémákkal és helyzetekkel foglalkoznak; a hallgatási feladatokban például anyanyelvi beszélők YouTube videóit nézhetjük és hallgathatjuk, s közben olvashatjuk is a hallott szöveget (kivéve, ha olyan feladat van, ahol hallás után kell leírni a videóban elhangzottakat). További előny, hogy a leckék nehézsége ténylegesen az adott szintünkhöz igazodik, tehát akik C1-C2-es szinten vannak, nem nagyon kell bajlódniuk olyan anyagrészekkel, amiket B2-es szinten szoktak tanítani. Az alkalmazás felajánl egy Pro (fizetős) verziót is, aminek segítségével gyorsabban haladhatunk, de véleményem szerint erre nincs szükség, mert így is elég jól lehet haladni a tanulásban.

Az alkalmazást alapvetően otthoni gyakorlásnak ajánlom önálló tanulásra, de fontosnak tartom, hogy mindenképpen ismertessük meg a Xeropan-t tanórai kereteken belül is a diákokkal: hadd próbálják ki, és döntsék el, hogy tetszik-e nekik.

Mi is az a LearningApps?

A LearningApps egy magyar nyelven ingyenesen elérhető webkettes alkalmazás, melynek segítségével úgynevezett "tankockákat" hozhatunk létre, ha regisztrálunk. A tankockák tulajdonképpen olyan feladatokat jelölnek, amelyek interaktívan gyakoroltatják a gyerekekkel a tananyagot. Ezeket létrehozhatjuk magunk is, de vannak nyilvános tankockák is, amik bárki számára elérhetőek, illetve szerkeszthetőek. Többféle feladattípus közül válogathatunk, mint például a klasszikusok közül a párkereső, csoportbarendezés, idővonal, stb., de vannak összetettebb feladattípusok is (akasztófa másként, lóverseny, Legyen Ön is milliomos!, stb.)
A tankockákat használhatjuk tanórán bevezető feladatként (például az eddig tanultak előhívására, összefoglalására), óra közben gyakorlásként, illetve óra végén összefoglalásként; de otthoni gyakorlófeladatnak is feladhatjuk. Továbbá a gyerekek számára is izgalmas lehet, ha ők is készíthetnek ilyen tankockákat társaik számára, hiszen így jobban elmélyülnek a tananyagban, és közben még élvezik is – ezt pedig mindenképpen díjazzuk. A tankockák létrehozásánál a megoldásokhoz társíthatunk segédleteket; amennyiben a diákoknak segítségre vagy további információra lenne szüksége, erre kattinthatnak.

Az alább látható tankockát 7. osztályosoknak készítettem otthoni gyakorlás céljából. 

Az értékelés egy tanár életében rendkívül nehéz és hosszadalmas feladat, azonban a 21. században erre is van megoldás: számos oldalon készíthetünk online teszteket a gyerekek számára, amik felgyorsítják az értékelés folyamatát, hiszen a gyerekek a teszt kitöltése után azonnal megkaphatják eredményüket. Az egyik ilyen oldal a Formative, ami talán a legszélesebb választékot nyújtja nekünk feladattípusokat tekintve. A klasszikus feladattípusok mellett a Formative segítségével tesztjeinkbe beszúrhatunk fotókat, videókat, hanganyagokat, sőt, a gyerekek rajzolhatnak is, ha azt kérjük tőlük (kicsiknél  rendkívül előnyös lehetőség). A kitöltés után pedig küldhetünk mindenkinek egyesével visszajelzést az eredménnyel kapcsolatban.

Az általam elkészített teszt hatodik osztályosoknak készült Arany János Toldijából. A teszt célja összefoglalása a tanultaknak, és a témazáróra történő felkészítés. Ennek érdekében csak rövid, azonnal ellenőrizhető kérdéseket tettem fel azért, hogy a gyerekek rögtön lássák mi az, amit nem tudnak olyan biztosan, amit még mindenképpen át kell nézni a témazáró előtt. A kérdések pontozása segít abban, hogy melyik kérdéskör az, amelyikkel részletesebben kell foglalkozniuk, mert nagyobb valószínűséggel jelenik meg a témazáró dolgozatban is. A teszt bárki számára kitölthető itt:

Arany János: Toldi – összefoglaló

A Google legnépszerűbb alkalmazásait (Forms, Slides, Docs, stb.) mindannyian jól ismerjük, s ezek is tökéletesen alkalmazhatók az iskola mindennapjaiban, ám mostani bejegyzésemben egy olyan felületet mutatnék be, ami talán kevésbé elterjedt. A Google Earth egy ingyenesen letölthető szoftver a Google fejlesztésében, melynek segítségével a Föld bármely pontját megtekinthetjük 3D-ben (légi fotók, animációk, illetve műholdfelvételek segítségével); kalandozhatunk különböző városokban, helyszíneken; kvízeket tölthetünk ki – egyszóval felfedezhetjük az egész világot.

Hogyan is használhatjuk mindezt magyar, illetve angol órákon?

Ha megnézzük a Google Earth felületét elsőre biztosan nem a fentebb említett óránk jutnak eszünkbe, ahol mindezt hasznosítani lehet. S bár első ránézésre földrajz órán tűnik a legcélszerűbbnek a felület, ám a Google a fejlesztések folyamán számos olyan lehetőséget tárt elénk, amik más tantárgyaknál is érdekesek lehetnek. Mik is ezek?
A Google Earth magyarórán nagyszerű eszköz lehet arra, hogy megnézhessük a diákokkal az egyes kötelező olvasmányok helyszíneit, "járkáljunk" azokon az utcákon ahol a regények kulcsszereplői is megfordultak, illetve, hogy megnézzük, hogy a különböző távolságok milyen messze vannak egymástól. Számtalan kötelező olvasmányban ugyanis a szereplők utaznak, a cselekmény több helyszínen zajlik; csak hogy egy egyszerű példát említsünk: Arany János Toldijában Miklós három nap alatt jut el Nagyfaluról Budára, ami nagyjából 190 km-t jelent, hogyha a műben a mai Szlovákia területén elhelyezkedő Nagyfaluról van szó – ez újabb érdekes kérdéseket vethet fel az órán Toldi Miklós erejével kapcsolatban, hogy ezt a távolságot ő képes volt gyalog mindössze három nap alatt megtenni.
Az Utazó üzemmód Kultúra és Oktatás lapfülénél pedig olyan interaktív utazásokat érhetünk el, mint például a Literary Locations in Real Life, ami bemutatja Márquez, Mark Twain, J.R.R. Tolkien és más fontos írók kedvenc helyeit, leghíresebb regényeinek helyszíneit. A diákok készíthetnek olyan plakátokat, hogy vajon mindezek a helyszínek hogy nézhettek ki az írók korában. Ennek hátránya, hogy ezek az Utazós kalandok csak angol nyelven érhetők el, így az osztály nem minden tagja érti őket. További hátrányt jelent az is, hogy ezek a kalandok előre elkészítettek, nem lehet őket szerkeszteni, tanárként így tehát mi magunk nem csinálhatunk utazásokat.

Angol órán viszont pont az angol nyelvűsége miatt jelent óriási előnyt – az Utazó által felkínált kalandok nagyszerű alapját nyújthatják az órákon egy-egy fontos téma bevezetőjének. Az utazások mellett a Google Earth úgynevezett játékokat illetve kvízeket kínál fel, ahol a gyerekek játékos módon rengeteget tanulhatnak a különböző kultúrákról, az élővilágról, tudományról és még számtalan érdekes témáról. A játékok közé pedig többek között az alább látható képen a Carmen Sandiego című nyomozójáték is szerepel. A játék valódi nyomozásról szól, melynek során a gyerekeknek tanúkat kell "kihallgatniuk", akik a világ különböző pontjain élnek annak érdekében, hogy megoldják az ügyet. Szerintem ez nagyszerű eszköz a szókincs, illetve az angol nyelv gyakorlására, és ezt a játékot órán közösen is megcsinálhatjuk.
Viszont itt is ugyanabba a problémába ütközünk, mint amit fentebb már említettem: az utazásokhoz hasonlóan a kvízek, illetve ezek a játékok szintén előre elkészítettek, mennyiségben épp ezért véges számúak, illetve nem tudjuk őket a céljaink érdekében testreszabni, illetve újabb kvízeket, játékokat alkotni. Ám, ha van valami, ami egybevág az általunk tanított témával, a Google Earth által nyújtotta lehetőségeket nagyszerűen ki tudjuk használni.

Jelen századunkban az internet, a számítógépek és egyéb technológiai eszközök behálózták világunkat; ezek nélkül elképzelni sem tudjuk már hétköznapjainkat. Ebből következik, hogy az oktatásunkat is úgy kell szervezni, alakítani, hogy lépést tudjunk tartani a világgal, mi több, haladjunk együtt a világgal. Tudatosan, felelősen. Erre szolgál a digitális kompetencia, azaz hogy az emberek képesek a információ felismerésére, értékelésére, tárolására, visszakeresésére, előállítására és cseréjére, illetve hogy tisztában vannak a különböző kommunikációs tartalmak, felületek használatával is. (Nemzeti Alaptanterv, 2012.)

Mit is jelent 21. századi gyermeknek lenni? Egyfajta határhelyzetet a múlt századok és a jelen, illetve a jövő eszméletlen léptékű fejlődése, átalakulása között. De mik a következményei ennek? Mi a pedagógus feladata egy ilyen világban? Elsősorban az, hogy a gyereket felkészítse arra, amit még ő maga sem tud - olyan feladatokra, olyan munkakörökre, amik ma még nem léteznek - ezek pedig olyan kompetenciákat kívánnak tanártól, diáktól egyaránt, amit manapság "4K"-ként szoktak emlegetni. Melyek is ezek?

Amint a fenti képen is látható, 21. századi készségeknek a kommunikációt, kollaborációt (együttműködést), kreativitást, illetve a kritikai gondolkodást nevezzük. Magyar- és angol szakos tanárként mind a négy kompetencia kiválóan fejleszthető, szinte láthatatlanul a tananyagba beágyazva az órák folyamán. A kommunikáció mindennapjaink alapja, szerves része - kissé már talán elcsépelt is a kifejezés; annyit hangoztatjuk fontosságát. Mégis, napjainkban egyre jobban felértékelődik jelentősége, hiszen a technológiai fejlődéssel a kommunikáció globálissá vált: már nincsenek térbeli akadályok, bármikor bárkivel beszélgethetünk a világ bármely pontján. Ez szintén óriási felelősséggel jár, épp ezért magyar- és angol szakosként elengedhetetlennek tartom azt, hogy a diákokat megtanítsuk megfelelően kommunikálni, hogy minden élethelyzetben kellőképp helyt tudjanak állni. Meg kell tanítani őket vitatkozni, érvelni, véleményt, érzéseket, érzelmeket kifejteni mind szóban, mind írásban. Ez egy abszolút gyakorlati dolog, s minél többféle kommunikációs helyzetben vesznek részt a gyerekek, annál jobb. Számtalan felület létezik arra, ahol a diákok érintkezésbe léphetnek, beszélgethetnek olyan emberekkel, akikkel térbeli vagy egyéb akadályok miatt nem tudnának; sőt vannak külön olyan felületek, amik azzal a céllal jöttek létre, hogy a diákoknak lehetőséget teremtsen arra, hogy az általuk tanult idegen nyelv valamely anyanyelvi beszélőjével kommunikálhassanak (így például nem kell még csak csereprogramban sem részt venni). Fontos azonban, hogy mielőtt a diákok ilyen felületekre regisztrálnak, beszéljünk velük ezeknek nemcsak előnyeiről, hanem veszélyeiről is, hogy a gyerekek tudatosan, felelősségteljesen használják ezeket az oldalakat. Egy másik igen fontos kommunikációs helyzet, ami a munka világában is visszaköszön, az a csoportos együtt dolgozás. A megfelelő kommunikáció a megfelelő kollaboráció előfeltétele is. A csoportos munkák akkor jók, ha elég kreatívak, ha megmozgatják a gyerekek fantáziáját, és arra késztetik őket, hogy mindenkinek szerepet, munkát adva hatékonyan együtt tudjanak dolgozni egymás erősségeire építve. Kreativitásukat is számtalan módon fejleszthetjük a digitális technikát is bevonva - például, hogy szerkesszenek új borítót Homérosz Iliász c. művének, felhasználva azokat a képeket, motívumokat, amiket órán már feldolgoztunk, stb. Kritikai gondolkodásukat, szövegértésüket és problémamegoldásukat pedig nemcsak kötelező olvasmányok elolvasásával, hanem újságcikkekkel, hírekkel vagy akár híres emberektől származó egyéb idézetekkel is formálhatjuk. Az újságcikkekkel, hírekkel történő foglalkozás által pedig megtaníthatjuk nekik, hogy mely források hitelesek, és mik az álhírek.

A tanári pálya legfontosabb feladata az életre nevelés, ehhez pedig elengedhetetlenül fontos, hogy folyamatosan fejlődjünk, tanuljunk; ez pedig most, a 21. században különösen nagy hangsúlyt kapott folyamatosan változó világunkban. A szaktárgyi tudás átadása mellett azonban sokkal lényegesebb az, hogy tanárok-diákok egyaránt elsajátítsák a fentebb említett kompetenciákat, hiszen csak így válhatnak sikeres, élő huszonegyedik századi emberré.